Julius volt, nagy meleg. Egyik legjobb baratnodet varod latogatoba, izgatottan. Mindennel jobban faj a labod, de erre ra sem rantasz, hisz csak egy kis "megeroltetes" a dokik szerint ami 10 injekcioval majd rendbe jonn. Minek is aggodnal?!Vegre eljott a nagy nap. A kedves baratno itt, csak Evike nem tud labra allni, valahogy mas labfajas volt ez...csontfajas. Hamar elteltek a napok, Ok haza mentek, en meg itt maradtam a fajdalmammal. Korhazbol, korhazba mentem, de csak ugyan azt hallottam: hogy pihentetni kell, egeszen addig a napig amig nem szembesultem, a tennyel, hogy ez annal komolyabb. Az elejen nem mondta meg nekem a parom, Tasos, hogy mire gyanakodnak s en naiv elhittem a szedito meseket amit mondott, miert is ne tettem volna es O is mi mast tehetett volna?!
Vizsgalatok, vizsgalatok hatan kovetkeztek es kozoltek, hogy Leukemias vagyok. aztan csend....te meg ott ulsz, erthetetlenul, az angol nyelv hirtelen nem ertheto...elso kerdesem az volt, erre tisztan emlekszem: "meghalhatok?". -"sulyos es nehez betegseg. Meg, de nagyon sokan tul elik, kezelheto ma mar". Na igen, ezek utan legyel optimista, evikes es jo humoru emberke. Maradj mindig "kelj fel Jancsi,-aki a nehez helyzetbol is feltud allni"-ez az en mottom, orokke ezt probalom magam elott tartani. Nem ment. Sehogysem ment. Teltek a napok, hetek nem engedtek haza, s amugy sem voltam szallithato allapotban. Kerestek a leukemia tipusat, allitolag hogyha ezt mar tudjak nagy siker. Remenykedtem, hogy megtalaljak. Feltem, nem voltam pozitiv hozza allasu, fajdalmam volt. A bezartsag erzete egyre elviselhetetlenebb lett es a magatehetlensegge. Pedig soha nem voltam egyedul, a parom Taz mindig mellettem volt, van 24orabol 24-et. Aztan lassan neki kellett kezdeni a kemozasnak, csak mar deruljon ki, hogy melyik fajta. Rendben, ertem. Mi lesz majd ezutan? Gyerekem lehet? El hull a hajam? Es ha minden jol megy akkor mikorra kerulhetek ki a korhazbol ugy, hogy minden a hatam mogott legyen tudva? Eva megkell ertened, hogy meg nagyon a legelejen vagyunk, nem tudjuk, hogy a szervezeted hogyan reagal a kemoterapiakra, a testvered alkalmas lesz-e donornak(aminek csak 25% eselye van), ha nem mikor talalunk donort, hogyan reagalsz a sugar kezelesre. -Emlekesztett a doktorno.
Felhivtam a testveremet, es O mar masnap itt volt, aggodott nagyon, de tudtuk, hogyha majd a vizsgalatokat elvegzik es addig eljutunk, akkor a csontvelonknek egyeznie kell!!! Mindig ezt tartottuk szem elott.
Vegreeee, megtalaltak, hogy philadelfia tipusu leukemiarol beszelunk. Foghatunk neki a kemonak. Feltem, izgultam, mindenkitol csak azt hallod, hogy milyen veszelyes, fajdalmas ez a kemo. Eddig "vip"- egy aggyas szobaban voltam, aztan athelyeztek a tobbi betegek koze, a masik szarnyra. A nagy kek ajto kitarult es te belepsz az ismeretlen folyosora. Mindenki maszkba, s ki-ki tolja a sajat kis "gorgoit"(infuziojat). A 12-es szamu korterem lett az enyem, az ablakfeloli aggyal. Bementem, s ekkor szembesultem a valosaggal: egy velem egykoru lany, haj nelkul, sovanyan, infuziokkal, sirva vart ram. Megdobbento! Ram is ez fog varni?! Nem tudtam szegenyre nezni, feltem tole, feltem a jovotol, s hogy en is igy tonkre fogok menni. Elkezdtek a kezelest, egy kezeles 4napig tartott. Nem volt veszes, csak mivel eleve vekonyka termet vagyok, nem kaptak a venamat, igy orokke a nyakamba kerult be a kanul- egy kisebb muteti beavatkozas altal.( ej de nem szeretem).
Ellatogatott hozzam Katika, o volt velem egy hetet. En meg mindig "undorodtam" magamtol. Aztan lassan lassan eljott a "MEGVILAGOSODASOM" ideje. O ott fekudt mellettem a foldon, ejjel volt...
Nem akartam felebreszteni (de tudta h.nem alszom) igy elmentem a mosdora egyedul. Beleneztem a tukorbe, es ekkor tortent a csoda!! Tobb het utan eloszor volt merszem szembe nezzni onmagammal, azzal az Evikevel aki ott akkor harcossa valt. Hajam Bob Marley stilusba rasztasan es lassan hulloba...szemeim alatt ket nagy kek karika, es az arcom tobbi felet a feher maszk takarta...Ki vagyok en?! Ki all itt? Egy utazo...aki most azert nezi magat, hogy lassa mennyire eros es erezze a szemei hatalmanak az erejet ami most ezen az ejjelen 100% -san sugaljak, hogy megcsinalod es ujbol minden a regi lesz.Egett benne a tuz!!! Igen! melegseg, nyugodtsag jarta at a szivem, olyan mint meg soha. Akkor ott azon az esten ujbol magamra talaltam. Hitem megerosodott, utanna az imadsag ismet imadsag volt es nem puszta megszokott otthoni jo neveltseg rutinja. Vissza tertem a korterembe, de mar baratsagosnak tuno, csendes szoba vart ram. Kifulytam magam es elkezdtem sirni. Ezuttal az orom konnyei hulltak, azokke a konnyeke amik most is segitenek hogy tisztan emlekezzem amikor a nehez napjaim csatait vivom. Azt az erzest es azt a nezest jol a fejembe vestem, atsegitett vegig. Mikor ugy ereztem volna, hogy nincs tovabb csak felideztem a szemem ragyogasat, s csak azt tartottam szem elott, h legbelul ugyan az vagyok, s a test meg a haja ujbol a regi lesz. S mi a fajdalom?Mulo pillanat? Ami nem ol meg az megerosit...-mondogattam. Mi van akkor, hogy kicsit hanyok?-maskor is van hanyingere az embernek, vagy ha hasmenessel kuzdodsz. Mindig arra gondoltam, hogy a "kemo a baratom"- (koszonet a testveremnek), es segit nekem legyozni a nagy szornyet ami bennem lakik. Igaz, hogy kicsit megszenvedunk, de egyutt vele legyozom. 3hetig tartott egy kezeles, majd par nap otthon es utanna kezdodott minden elorol. A korhazi menu, a vizsgalatok, a kanul betetele a nyakba, a 4napos kemo, majd a hanyika-hasmenes, s vegul a varakozas, hogy a "lefkak" azaz magyarosan a feherversejtek emelkedjenek mi hamarabb, hogy legyek ujbol "normalis" ember, hogy kitudjak menni a korhazbol. Amikor a 4000 korul volt mar engedtek is ki. Ez csontfajassal jart, de en alig vartam ezt az edes fajdalmat, m. akkor tudtam, hogy var az otthon melege. Hat akkor meg, hadd fajon.
Nem probalom sorrendbe osszeszedni a dolgokat, hanem inkabb csak irom, ami az eszembe jut.
Altalaban estenkent elevenednek fel ezek az erzesek bennem, mert napkozben elvagyok a mindennapi teendokkel. Nem is tudom, hogy hogyan feledkeztem meg eddig Dimitrarol, a baratnomrol, a sorstarsamrol akit az elso kemoterapia utolso heteben ismertem meg. Uj szobatarsat kaptam es O volt Dimitra.
Par evvel idosebb mint en, s egyfajta betegsegben szenvedtunk (mara mar O is tulvan a transzplantacion- de errol meg szo lesz). Mindig egy korrel jart elottem, igy nagy erot adott nekem, s tudtam, hogy mibol fog allni a kovetkezo kezeles. Nagyjabol ugyan ugy zajlott mint neki. Az O tanacsara es az esz ervekre hallgatva, borotvaltam le a hajam-jatszva Tazzal egyutt. Sokkal jobb volt kopacon vissza terni a II. kemozasra, s nem azt latni, hogy mindenhol csak hajszal. Aztan igy konnyebben be is illeszkedtel a tarsasagba:) Igen, ott bennt mindenki egyforma, igy nem erzed magad csunyanak vagy sovanynak. Talan badarsagnak hangzik, de ez egy biztonsag erzetet ad, mert latod, hogy nem vagy egyedul ezzel a gonddal es ok is arra torekednek, hogy minnel elobb vissza terjenek a valovilagba. Sokszor a folyoson olyan nagy volt a nyuzsges, hogy mar nem volt hely a 40 kilomnak, hogy en is gorduljek egyet. ( "latjatok feleim szumtukkel", hogy nekem is adtak 5kereku gorgot-csak legyen erod tolni...:)
Legjobban a testveremmel szerettem setalni a hosszu folyoson, s a kedvenc helyunk az ablak elott volt. Miert? Mert egy dombra nezett s a domb tetejen ott allt a "hazunk"-mindig sotet volt benne, de hogy a manoba lehetett volna vilagossag hogyha mi nem vagyunk otthon?!:) Jatszadoztunk orokke a gondolattal, hogy mit csinalnak ha most ott lennenk. Talan furan hangzik, de sokat segitett. Hogy mindig csak a jot lassuk meg a rossz dolgokba. Masik amit nagyon kedveltem, hogy a fonovertol es a doktorainktol kiudvaroltuk Dimitraval, hogy mikor lehet lehessunk egyutt egy korterembe, melyek ket agyasak, tevevel, hutovel, internettel es kulon mosdoval felszerelve. Szoval amikor osszekerultunk szabalyosan nagy buli volt. Alig vartuk, hogy menjunk ujbol az "5 csillagos hotelbe"- ahogy mi hivjuk es elkezdjuk a kezelest.
Jatszadozva estunk tul rajta, egyutt hanytunk, kartyaztunk, elgondoltuk, hogy szallodaba vagyunk s az alig eheto kajakat rendeljuk meg. Naprol-napra ugyanaz a reggeli...de lecsuszott, aztan vissza:) Se baj, tobb is veszet mohacson. Egy este rossz kislanyok voltunk es "kiviseltuk"magunkat. Tul hangosan hallgattuk a zenet, s az ajtonkra kiragasztottunk egy papirt "Leukemia party- barkit szivesen latunk, aki infuzioval es maszkkal rendelkezik". Mi nagyon viccesnek talaltuk, de egyes noverkek nem. Hamar hirunk ment. Masnap a nagy viziten, a 7 tagu foorvosbol allo csapat sem tudta szo nelkul hagyni. Mondtak, hogy nagyon orulnek, hogy mi ilyen jol vagyunk, de legyunk tekintettel masokra. Na tessek- jol megmondtak nekunk a frankot. Igazuk is volt, persze mi megertjuk, de hogyha nem tortent volna ez meg, akkor mirol irnek en itt?! S mit meselhetnek majd az utokornak?! A szurkalasokat, a fajdalmat, a mutetet- kit erdekel ez? S akit erdekel nezhet Dr. House-t, komolyan mondom pont olyan a CT is, az MRI, s sugarkezeles is, mint ott.
Moka ide es moka oda, tudtuk, hogy nem jatek amibe szenvedunk, es mind a ketten izgultunk, hogy legyen donorunk. Neki az edesapja tunt eselyesnek, nekem meg a testverem, Julia. Lassan elkezdtek mind kettojuknel a vizsgalatokat s en elobb kaptam meg a hirt, hogy igen alkalmas ra, hogy vissza adja az eletem. A doktorno bejott kozolte a nagy hirt es oromombe elkezdtem sirni. Rogton Juliat es edesanyamat hivtam.
Vilagga akartam volna kurtolni rogton s szaladni oromombe. Ugyanakkor az egyik szemem sirt, masik nevetett, mert meg Dimitra nem tudta, hogy mi var ra. Tudtam, hogy neki is minden rendben lesz, aztan sokkal kesobb kiderult, hogy megcsinaljak az atultetest, megkapja az ossejteket az apukajatol!!!YUPPPI. Igy mar teljes volt az orom. Nagy lenduletet adott ez nekunk, hajra igy tovabb, csak mondogattam neki, hogy meglatod a transzplantacioig eljutunk meg az iden. Ez volt valamikor szeptember korenyeken. Minden beteg a korhazbol, a II.szintrol az I -re kivankozik. Ez olyan vagy-alom szeru dolog a betegeknel. Hogy miert? Mert azon az emeleten vegzik el a transzplantaciot. "Ha odaig eljutsz, megmenekultel"-mindenkitol ezt lehetett hallani csak a II.szinten.
(folytatas1) Teltek multak a honapok es befejeztem a kemos korszakot! Marcsak egy lepes volt az atultetesig a"hickman"- a nagy kedvenc! Ez az a beavatkozas, ami nem sikerult ketszeri probalkozas utan sem. Ez a "kutyu" a mellkasba kell bekeruljon, egy kisebb muteti beavatkozas soran. Rutin munka, 98%-ba sikeres, kiveve az en esetembe:) Alitolag a tudom picit fentebb van a kelletenel, s az elso probalkozas utan sikerult ezt eltalalni. Igy gepekre kerultem 4kerek napig, nem tudtam lelegezni, mert "felnyarsaltak", mint egy souvlakit! Azt hiszem, hogy ez volt a legfajdalmasabb az egeszben. Mozdulatlanul fekudni nagy fajdalommal. Levegot csak felve venni, hogy a tudom ne taguljon, mert ahogy tagult ott voltak a csovek bennem s szurtak....valahogy igy. Szoval nem volt nagy buli. A 2. hickman kanul betetel is sikertelen volt, igy ido hiany miatt ugy dontottek a dokik, hogy a kanul az agyekomba kerul be, es igy fogom vegig csinalni a transzplantaciot. Ez sokkal korulmenyesebb, s nehezebb nekem es nagyobb a fertozes eselye is...de muszaly volt valalni a kockazatot! Alairtam a papirt, hogy ezzel tisztaban vagyok,csak mar haladjunk, mert karacsonyra otthon akarok lenni! Na vegreeeeee bekerult a kanulom! Fajdalmas muvelet volt, s nem tudtam labra allni, jarkalni, tisztalkodni...s kozelgett az ido, hogy egyedul maradok bennt a sterilszobaba vele. Hamar kellett baratkozni. November vege. Kellett menni es keszulni a sugarkezelesre. Tartottam tole es a mellekhatasoktol, feltem az ujtol, de tudtam, hogy csak a javamra valik, annak ellenere, hogy most bennem mindent szetroncsol. Keszen voltam! A testem szepen felterkepezve, osszerajzolva, a matrac az alakomra formalva, marcsak a zsengetestemet kellett a sugarnyalabok ele helyezni! Egy hatalmas nagy gepezet ele fektettek, kisse Star Trek hangulata van az egesznek, annyira futurisztikus oda bennt a sotet, hideg szobaba...es csak egy alsonemuben "flangalhatsz". Majd elkezdodik a kezeles...45percig tart egy. Mozdulatlanul kell fekudnod a kis matracon, feloldalt. Naponta 2x45 percet vagy kiteve ennek a sugarkezelesnek. Reggel 6kor volt nekem az egyik s a masik kezeles az delben. Tartottam tole, ahogy mar emlitettem, de nem volt fajdalmas es a kovetkzemenye sem...nagyon gyenge voltam, kicsit fere beszeltem, azaz kevertem a nyelveket, s nem tudtam megkulonboztetni a valosagot az alomtol...erdekes egy mas vilag volt! (de koszonom szepen, nem kerek tobbet belolle) Meg most is viselem a mellekhatasat, eleg konnyen feledek, vagy nem emlekszem dolgokra. Kell kis ido amig beugrik..pl. a szulinapom.
Sugarkezelesen tul!!! Nagyon gyengen, bennt a sterilbe. Na igen, itt legyel aztan kicsi huszar! Nem tudom, hogy milyen a katonasag, Taz szerint fogjam fel az egeszet ugy, mint egy kikepzest...de ez is valahogy olyan volt ott bent. Reggel 7-kor kelni fel. Zuhanyozni, tiszta, vasalt pizsit venni, s varni a noverkeket... Nagyon nehez ment ez nekem, mivel az agyekomban volt a kanul, nem tudtam mozogni, hajolni, ulni, feloltozni...stb stb. Amugy a szobam, szep, hangulatos volt. Tv, internet, huto, szekreny, jo kis agy, iroasztal, minden volt benne. Kilatasom a kis kapolnara, a parkra. A testverem es Taz orokke ott lennt voltak, s naponta csak 1orat johetett be hozzam egyikuk! Szepen beoltoztek, zoldes kekes ruhaba, kesztyu, maszk..ugy ahogy kell! Oooo mennyire vartam mar azt, hogy 5 ora legyen es jojjenek be hozzam. Igaz beszelni nem nagyon tudtam, a fajdalomtol, de akkor is jo erzes volt, hogy ott voltak mellettem. Edesanyammal egyutt ettunk(amennyit tudtam) a skypon keresztul. Orokke ment a skype, s o mindig ott volt velem online. Latta minden tettemet, meg amikor az orvosok is bennt voltak.
Aztan 5nap elteltevel megerkezett Dimitra, bartnom is. Ugy ahogy eppen terveztuk egesz nyaron. Mindig is azt szerettuk volna, hogy egyszerre legyunk bennt a steril osztalyon s egymas melletti szobaba lehessunk! Ugy is lett! Mellem kerult Dimitra. A furdoszbaink egymas mellett voltak, yuppy" kezdodhet a buli". Minden egyes alkalomkor amikor a wc-re mentunk kopogtattunk, aki beszedesebb kedveben volt kialtott a masiknak, hogy csak igy tovabb s ne add fel. Ez a mondat inkabb reggelente hangzott el, amikor kellett menni zuhanyozni. Tobbszor megszolitottak, hogy nem csinalhassuk ezt, hogy kopogunk, meg kialtunk, de tudjatok mit kedves olvasok: mi ezt leszartuk! Nekunk ez nagy erot adott, hogy hallottuk a masikunkat mozogni, jajjgatni, hanyni..tudtuk, hogy nem vagyunk egyedul a bajunkba! Amikor a kedves noverke volt bennt reggeli vervetelre egymasnak kuldtunk uzeneteket tole...szoval igy mar jobban telt. Hiaba volt internetunk, nem volt eronk skypolni egymassal is.
(folytatas2.kovetkezik....)
Jatszadozva estunk tul rajta, egyutt hanytunk, kartyaztunk, elgondoltuk, hogy szallodaba vagyunk s az alig eheto kajakat rendeljuk meg. Naprol-napra ugyanaz a reggeli...de lecsuszott, aztan vissza:) Se baj, tobb is veszet mohacson. Egy este rossz kislanyok voltunk es "kiviseltuk"magunkat. Tul hangosan hallgattuk a zenet, s az ajtonkra kiragasztottunk egy papirt "Leukemia party- barkit szivesen latunk, aki infuzioval es maszkkal rendelkezik". Mi nagyon viccesnek talaltuk, de egyes noverkek nem. Hamar hirunk ment. Masnap a nagy viziten, a 7 tagu foorvosbol allo csapat sem tudta szo nelkul hagyni. Mondtak, hogy nagyon orulnek, hogy mi ilyen jol vagyunk, de legyunk tekintettel masokra. Na tessek- jol megmondtak nekunk a frankot. Igazuk is volt, persze mi megertjuk, de hogyha nem tortent volna ez meg, akkor mirol irnek en itt?! S mit meselhetnek majd az utokornak?! A szurkalasokat, a fajdalmat, a mutetet- kit erdekel ez? S akit erdekel nezhet Dr. House-t, komolyan mondom pont olyan a CT is, az MRI, s sugarkezeles is, mint ott.
Moka ide es moka oda, tudtuk, hogy nem jatek amibe szenvedunk, es mind a ketten izgultunk, hogy legyen donorunk. Neki az edesapja tunt eselyesnek, nekem meg a testverem, Julia. Lassan elkezdtek mind kettojuknel a vizsgalatokat s en elobb kaptam meg a hirt, hogy igen alkalmas ra, hogy vissza adja az eletem. A doktorno bejott kozolte a nagy hirt es oromombe elkezdtem sirni. Rogton Juliat es edesanyamat hivtam.
Vilagga akartam volna kurtolni rogton s szaladni oromombe. Ugyanakkor az egyik szemem sirt, masik nevetett, mert meg Dimitra nem tudta, hogy mi var ra. Tudtam, hogy neki is minden rendben lesz, aztan sokkal kesobb kiderult, hogy megcsinaljak az atultetest, megkapja az ossejteket az apukajatol!!!YUPPPI. Igy mar teljes volt az orom. Nagy lenduletet adott ez nekunk, hajra igy tovabb, csak mondogattam neki, hogy meglatod a transzplantacioig eljutunk meg az iden. Ez volt valamikor szeptember korenyeken. Minden beteg a korhazbol, a II.szintrol az I -re kivankozik. Ez olyan vagy-alom szeru dolog a betegeknel. Hogy miert? Mert azon az emeleten vegzik el a transzplantaciot. "Ha odaig eljutsz, megmenekultel"-mindenkitol ezt lehetett hallani csak a II.szinten.
(folytatas1) Teltek multak a honapok es befejeztem a kemos korszakot! Marcsak egy lepes volt az atultetesig a"hickman"- a nagy kedvenc! Ez az a beavatkozas, ami nem sikerult ketszeri probalkozas utan sem. Ez a "kutyu" a mellkasba kell bekeruljon, egy kisebb muteti beavatkozas soran. Rutin munka, 98%-ba sikeres, kiveve az en esetembe:) Alitolag a tudom picit fentebb van a kelletenel, s az elso probalkozas utan sikerult ezt eltalalni. Igy gepekre kerultem 4kerek napig, nem tudtam lelegezni, mert "felnyarsaltak", mint egy souvlakit! Azt hiszem, hogy ez volt a legfajdalmasabb az egeszben. Mozdulatlanul fekudni nagy fajdalommal. Levegot csak felve venni, hogy a tudom ne taguljon, mert ahogy tagult ott voltak a csovek bennem s szurtak....valahogy igy. Szoval nem volt nagy buli. A 2. hickman kanul betetel is sikertelen volt, igy ido hiany miatt ugy dontottek a dokik, hogy a kanul az agyekomba kerul be, es igy fogom vegig csinalni a transzplantaciot. Ez sokkal korulmenyesebb, s nehezebb nekem es nagyobb a fertozes eselye is...de muszaly volt valalni a kockazatot! Alairtam a papirt, hogy ezzel tisztaban vagyok,csak mar haladjunk, mert karacsonyra otthon akarok lenni! Na vegreeeeee bekerult a kanulom! Fajdalmas muvelet volt, s nem tudtam labra allni, jarkalni, tisztalkodni...s kozelgett az ido, hogy egyedul maradok bennt a sterilszobaba vele. Hamar kellett baratkozni. November vege. Kellett menni es keszulni a sugarkezelesre. Tartottam tole es a mellekhatasoktol, feltem az ujtol, de tudtam, hogy csak a javamra valik, annak ellenere, hogy most bennem mindent szetroncsol. Keszen voltam! A testem szepen felterkepezve, osszerajzolva, a matrac az alakomra formalva, marcsak a zsengetestemet kellett a sugarnyalabok ele helyezni! Egy hatalmas nagy gepezet ele fektettek, kisse Star Trek hangulata van az egesznek, annyira futurisztikus oda bennt a sotet, hideg szobaba...es csak egy alsonemuben "flangalhatsz". Majd elkezdodik a kezeles...45percig tart egy. Mozdulatlanul kell fekudnod a kis matracon, feloldalt. Naponta 2x45 percet vagy kiteve ennek a sugarkezelesnek. Reggel 6kor volt nekem az egyik s a masik kezeles az delben. Tartottam tole, ahogy mar emlitettem, de nem volt fajdalmas es a kovetkzemenye sem...nagyon gyenge voltam, kicsit fere beszeltem, azaz kevertem a nyelveket, s nem tudtam megkulonboztetni a valosagot az alomtol...erdekes egy mas vilag volt! (de koszonom szepen, nem kerek tobbet belolle) Meg most is viselem a mellekhatasat, eleg konnyen feledek, vagy nem emlekszem dolgokra. Kell kis ido amig beugrik..pl. a szulinapom.
Sugarkezelesen tul!!! Nagyon gyengen, bennt a sterilbe. Na igen, itt legyel aztan kicsi huszar! Nem tudom, hogy milyen a katonasag, Taz szerint fogjam fel az egeszet ugy, mint egy kikepzest...de ez is valahogy olyan volt ott bent. Reggel 7-kor kelni fel. Zuhanyozni, tiszta, vasalt pizsit venni, s varni a noverkeket... Nagyon nehez ment ez nekem, mivel az agyekomban volt a kanul, nem tudtam mozogni, hajolni, ulni, feloltozni...stb stb. Amugy a szobam, szep, hangulatos volt. Tv, internet, huto, szekreny, jo kis agy, iroasztal, minden volt benne. Kilatasom a kis kapolnara, a parkra. A testverem es Taz orokke ott lennt voltak, s naponta csak 1orat johetett be hozzam egyikuk! Szepen beoltoztek, zoldes kekes ruhaba, kesztyu, maszk..ugy ahogy kell! Oooo mennyire vartam mar azt, hogy 5 ora legyen es jojjenek be hozzam. Igaz beszelni nem nagyon tudtam, a fajdalomtol, de akkor is jo erzes volt, hogy ott voltak mellettem. Edesanyammal egyutt ettunk(amennyit tudtam) a skypon keresztul. Orokke ment a skype, s o mindig ott volt velem online. Latta minden tettemet, meg amikor az orvosok is bennt voltak.
Aztan 5nap elteltevel megerkezett Dimitra, bartnom is. Ugy ahogy eppen terveztuk egesz nyaron. Mindig is azt szerettuk volna, hogy egyszerre legyunk bennt a steril osztalyon s egymas melletti szobaba lehessunk! Ugy is lett! Mellem kerult Dimitra. A furdoszbaink egymas mellett voltak, yuppy" kezdodhet a buli". Minden egyes alkalomkor amikor a wc-re mentunk kopogtattunk, aki beszedesebb kedveben volt kialtott a masiknak, hogy csak igy tovabb s ne add fel. Ez a mondat inkabb reggelente hangzott el, amikor kellett menni zuhanyozni. Tobbszor megszolitottak, hogy nem csinalhassuk ezt, hogy kopogunk, meg kialtunk, de tudjatok mit kedves olvasok: mi ezt leszartuk! Nekunk ez nagy erot adott, hogy hallottuk a masikunkat mozogni, jajjgatni, hanyni..tudtuk, hogy nem vagyunk egyedul a bajunkba! Amikor a kedves noverke volt bennt reggeli vervetelre egymasnak kuldtunk uzeneteket tole...szoval igy mar jobban telt. Hiaba volt internetunk, nem volt eronk skypolni egymassal is.
(folytatas2.kovetkezik....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése